Szakmai | Személyes | FOTÓZZ! - Szabaegyetem | Fényképalbum




Nemsokára elérhető lesz PDF-ben is!


Az eredményes vadgazdálkodás elengedhetetlen feltétele, hogy vadászterületeinket megtisztítsuk a ragadozóktól, vagy legalábbis a lehető legkisebb mértékre korlátozzuk számukat. Megköveteli ezt az újjáalakult vadászat nagy népgazdasági jelentősége. A régi vadász-urak szórakozást, mások kizsákmányolásának lehetőségét találták meg a vadászatban. Ma a vadászat a dolgozók széles tömegeinek testet, lelket üdítő sportot jelent. Ezen túlmenően a terítékre került vad fontos árut jelent népgazdaságunk számára, ezért a vadásztársaságokra fontos gazdálkodási feladatok is hárulnak és minden vadásznak erkölcsi kötelessége, hogy ezt a feladatot a legjobban megoldja. Minden vadász előtt ismeretes, hogy népgazdaságunk a vadásztársaságok termelési eredményével is számol, azt figyelembe veszi akkor is, amikor nagy békeműveink építési tervein dolgozik. Ki ne tudná azt, hogy élő- és lőttvadexportunk fokozásának milyen gazdasági jelentősége van szocializmust építő hazánk szempontjából. Ezért kell a vadásztársaságoknak, azon belül pedig minden egyes tagnak arra törekedni, hogy a legjobbat nyújtsa mint vadgazda.

Amikor kormányzatunk a vadásztársaságokra bízta a közösségi tulajdont képező vadállomány fejlesztését, számított - mint az újjáépítés és most a szocializmus építésének idején más munkaterületeken is - a munkásosztály és dolgozó parasztok áldozatkész, odaadó, tudatos munkájára. Eddigi eredményeink, melyeket a vadgazdálkodás területéti elértünk, mutatják, hogy a vadásztársaságok többsége igyekezett ennek a kötelezettségnek eleget tenni. Az az eredmény, amit Hajdú, Békés, Szolnok és még néhány megye az elmult év folyamán is elért, mutatja vadásztársaságaink jó munkáját. Egyben bizonyságot adnak arravonatkozóan is, hogy minden egyes vadásztársaság előtt nyitva áll az út a további fejlődés felé és meg van minden lehetőség arra, hogy a . szocialista vadgazdálkodás terén és eredményeiben is túlszárnyaljuk a régi földesúri vadászati eredményeket.

A magasabb termelési eredmények elérése érdekében azonban a vadgazdálkodás területén is kemény, következetes harcot kell vívnia a vadásztársaságoknak a lazaság, a megalkuvás ellen. Ne tűrje el egyetlen vadásztársaság sem azt, hogy tagjai, vagy esetleg brigádjai csak vadászati idény alatt tartsák magukat a terület gazdájának. Felvilágosító munkával, de ha kell, az alapszabály adta lehetőségekkel élve el kell érni, hogy a vadőrök mellett a vadásztársasági tagok is kivegyék részüket a vadgazdálkodási feladatok végzéséből. Csakis így fogják helyesen értékelni a jó gazdálkodás által elért eredményeket és ennek alapján változhat meg a némely vadásztársaságnál még mindig meglévő tervszerűtlen, egyéni érdekeket szolgáló megengedhetetlen vadászat.

Nem véletlen, hogy a vadászati idény befejeztével az egyébként is kötelezővé telt, apróvadállományra és a baromfiállományra káros szőrmés és szárnyas ragadozók fokozottabb irtását rendelte el a Földművelésügyi Minisztérium. A ragadozóirtást különösen tavasszal - mint azt a brosúra is tartalmazza - fokozott mértékben kell végrehajtani, mert fiaik nevelése idején mérhetetlen károkat okoznak apróvadállományunkban. Az eredményes ragadozóirtáshoz feltétlenül szükséges a ragadozók természetrajzának, tartózkodási helyének és legeredményesebb irtási módjának ismerete. E brosúrában mindez megtalálható, ezért minden egyes vadásztársasági tag tanulmányozza a brosúrát és az ott leírtak gyakorlatban való alkalmazásával érjenek el minél nagyobb eredményt, hogy a következő évben arról számolhassanak be, amiről más munkaterületen mind többel hallunk : a terv túlteljesítésről.

                             FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM

                                               Vadászati Csoportja


 

 

A Földművelésügyi Minisztérium rendelete

a hasznos vad- és baromfiállomány veszélyeztető kártevők kötelező irtásáról

Erdészeti főosztály XVI. 660-20/1953.


A szőrmés és szárnyas kártevők országszerte tapasztalt felszaporodott száma arra mutat, hogy a vadásztársaságok nem tesznek megfelelőképpen eleget a vadásztársasági alapszabályban előirt ragadozóirtási kötelezettségüknek. Mivel az erősen felszaporodott szárnyas- és szőrmés kártevők (szarka, szürke varjú, karvaly, héja, kékes réti héja, barna réti héja, barna lánya, róka, menyét, görény) nagy mértékben veszélyeztetik az okszerű vadgazdálkodás és a korszerű baromfitenyésztés termelékenységét, biztosítani' kell, hogy minden vadásztársaság, a helyi adottságoknak megfelelően, olyan mértékben lője, csapdázza és mérgezze az állati kártevőket, hogy dúvadirtási tevékenységével - a vadgazdálkodás és a baromfitenyésztés érdekeinek megfelelően - a lehető legkevesebbre apassza le a bérleményét képező vadászterület szárnyas és szőrmés kártevőinek számát.

A megyei vadászati előadók tudatosítsák megfelelőképpen a vadásztársaságokkal a ragadozóirtás fontosságát és ellenőrizzék, hogy az állati kártevők mérgezését és csap-dózását a megfelelő időben elvégzik-e. A szárnyas kártevők foszforszörpös csalival való mérgezésére a havas téli idő, valamint tavasszal a tojásrakás időszaka a legalkalmasabb, míg a szőrmés kártevők sztrichnines mérgezésére a téli fagyos napok a legkedvezőbbek. A vadászati előadók a mérgezéssel kapcsolatos kötelező biztonsági intézkedések maradéktalan betartására ugyancsak nyomatékosan hívják fel a vadásztársaságok figyelmét. A csapdázásra leginkább alkalmas hideg téli idő jó kihasználására a vadásztársaságokat szintén figyelmeztetni kell.

A kártevők egész éven át esedékes fegyveres számapasztásával, valamint fészkelés idején a fészkek, fészekaljak és a fészkeken vagy közelükben lévő öregek kilövésével, továbbá a szárnyas kártevők „uhu" segítségével történő elejtésével - különös figyelemmel a szárnyas kártevők tavaszi és őszi vonulására - igen sok szárnyas kártevőtől szabadítható meg a vadászterület, míg a koratavasszal végzett rendszeres kotorékvadászattal a rókák száma csökkenthető le a kívánt mértékben. A megfelelő ragadozójárta helyeken kitett csalétekkel vagy csalsípra hívással (nyúlsírás, egércincogás ) ugyancsak eredményesen csalhatók puskavégre n szőrmés ragadozók.

A gazdasági vagy természetvédelmi okokból védett ragadozók bántatlanságára azonban továbbra Is megfelelő gondot kell fordítani.

A vadászati előadók a fentiekre azzal hívják fel a vadásztársaságok figyelmét, hogy a kötelező ragadozóirtás elmulasztása, Illetve hanyag elvégzése a vadászterület hasznos vadállományának káros lecsökkenésén kívül még a ragadozóirtás elhanyagolásának mérve arányában a területbér felemelését vonja maga után.

Az egyes vadásztársaságok ragadozóirtó tevékenységével kapcsolatos megállapításai alapján a megyei tanácsok v. b. mezőgazdasági osztályán a megyei vadászati előadók értékeljék .a. Vadásztársaságok dúvadirtó tevékenységének eredményességét és amelyik vadásztársaságnál e téren hiányosságokat tapasztalnak, tegyenek előterjesztést az erdészeti főosztályhoz a bérleményüket képező vadászterület bérének - a kötelességmulasztás mérve arányában történő - felemelése iránt.

Márezis Antal s. k. miniszterhelyettes

 


 


 

A Földművelésügyi Minisztérium rendelete megfelelő útbaigazítást ad a vad-, erdő- és mezőgazdaság kárlevőinek vadászatát, csapdázását, és mérgezését illetően és bár e vadászati módok egyike sem ismeretlen a vadászok között, mégis az eddigi hiányosságok arra engednek következtetni, hogy igen sokan rosszul, vagy sehogyan sem éltek velük. Sok helyen teljesen elhanyagolták a szőrmés és szárnyas kártevők irtását és ezzel lehetetlenné tették az eredményes vadgazdálkodást. Akadtak vadásztársaságok, ahol a jószándék megvolt ugyan, de a módszerek helytelen alkalmazása, a kínálkozó lehetőségek rossz kihasználása következtében nem sikerült területeik állati kártevőinek számát olyan mértékre lecsökkenteni, amennyire azt az okszerű vadgazdálkodás érdekei megkivánják. Ahol az utóbbi hibák fordultak elő, ott kérjék a megyei vadászati előadók, vagy a szomszédos, jólműködő vadásztársaságok útbaigazító támogatását.

Nem ritka eset az sem, amikor az egyes vadászterületen a szomszédok hanyagsága nehezíti meg a ragadozók számának apasztását. Ugyanis hiába végezzük rendszeresen és kellő eréllyel a ragadozóirtást, ha ugyanakkor a szomszédos területekről özönével kapjuk a szőrmés és szárnyas kártevőket.

Bármelyik eset is áll elő, javítsuk ki a hibákat és végezzük gondosan a kártevők irtását, melyekhez az alábbiakban adunk_ segítséget a kártevők életének, természetrajzának ismertetésével és irtásának módjaival.

Erdő-, mező- és vadgazdasági tudomány haladó képviselői között régóta vitatott kérdés : helyes-e a ragadozók kíméletlen irtása? A szorgos kutatások - figyelembevéve erdő-, mező- és vadgazdasági érdekeket - az alábbi megállapításokra vezettek:

A kis ragadozó emlősök, károsak az apróvad tenyésztésre, a vadgazdálkodásra, de fajonkénti tulajdonságaikat tekintve, majd mindenütt erdő- és mezőgazdaság szempontjából hasznosak lehetnek, sót egyesek nélkülözhetetlenek, mert a nagyon elszaporodó és igen kártékony apró rágcsálók káros túlszaporodását korlátozzák.

Ezenkívül jelentős szerepet játszanak egészségügyi, kiválasztó szempontba Elsősorban a legkönnyebben megszerezhető gyengébb, beteg, vagy sebesült állatokat elfogják és mint „szanitécek" vesznek részt a természet életében. Mint ahogyan a korszerű állattenyésztésben a beteg, gyógyíthatatlan állatok szaporodását gátolják - mert nemzedékeik elkorcsosítanák, károsan befolyásolnák a helyes tenyészetet, - ugyanúgy végzik ezt a kiválasztást, kiselejtezést az erdők, mezők élőinek világában a ragadozó emlősök és madarak.

A ragadozók esztelen irtása a vadgazdaság szempontjából épp annyira káros, mint népgazdasági érdekből, már csak azért is, mert szőrméik általában értékesek, jelentős anyagi hasznot képviselnek és hasznos tényezők a feldolgozó iparban.

Ám mindezeken felül természetvédelmi szempontok is érvényesülnek. Hazánk ma már a dolgozók hazája. A bánya, a gyár, az üzem, a föld a munkásosztály és szövetségese, a dolgozó parasztság kezébe került. Övék lett az erdő is minden kincsével együtt. A természet növény- és állatvilágában, a tisztalevegőjű napfényben üdülést találnak a dolgozók. Ezért mindnyájunk kötelessége, hogy a feltétlenül káros ragadozók irtása mellett kíméljük a kipusztulással fenyegető ritka vadjainkat.

Különösen a ragadozómadarak tekintetében alakult ki helytelen felfogás, hogy : a horgoscsőrűek szárnyas haramiák. Hogy madarak, melyek hússal, méghozzá tenyésztett vadak húsával élnek, azok a vadászterület betolakodói és irtásukat minden eszközzel elő kell segíteni.

Ez azt jelenti, hogy a felvilágosító, oktató munkánk területén még nem értük el a kívánt célt, s hogy természetvédelmi szempontból még igen sok tennivalónk van.

Természetesen vannak olyan ragadozók, melyeknek kipusztulásától nem kell tartanunk, károsak és irtásuk minden szempontból kívánatos. Ezért éppen olyan helytelen lenne kímélni az erdő-, mező- és vadgazdaságra, valamint a korszerű baromfitenyésztésre kártékony vadakat, mint pusztítani a hasznos és természetvédelmi szempontból ritka állatokat.

De megkülönböztetésük, a fenti két szempontból való értékelésük, komoly tanulást követel, melyre nézve az alábbiakban nyújtunk tanulságos betekintést.


 

SZŐRMÉS KÁRTEVŐK

Vadgazdaságunk vadonélő szőrmés kártevői kg-nagyobbrészt a ragadozók sorából kerülnek ki. Ide tartoznak a vadászterületen csatangoló kóbor kutyák és macskák, melyek ugyanolyan károsítást végeznek vadállományunkban. E fejezet keretében tárgyaljuk az üregi nyulat és a pézsmapockot is, melyeket életmódjuk alapján ugyancsak a kártevők közé kell sorolnunk. A sorrendet nem rendszertani, hanem fontossági szempontból állapítottuk meg.

Róka

A túlzott mértékben elszaporodott róka apróvadas területeink teljes pusztulását jelenti.' Általában a ragadozók többnyire a beteg állatot zsákmányolják és az elhullottat is 6k takarítják el a területről. A róka is „szanitéc" szerepével - mint az erdő, mező egészségőre - törleszt , valamit bűneiből, amelyet táplálkozásával vét vadállományunkban és a baromfiudvarokban. Táplálkozásában nem válogatós. Megeszi a kígyót, békát, bogarat, egeret - ez utóbbi pusztításával egérjárásos esztendőkben még hasznot is hajt, - de kedvenc táplálékát apróvadunk és főként annak, növendékszaporulata képezik. Károsítása fiainak nevelése idején emelkedik ijesztő mértékben és ez az idő egybeesik apróvadunk szaporulatával. Erdeinkben a fiatal őzgidák sincsenek tőle biztonságban.

Síkon és hegyes-dombos vidéken, mezőgazdasági területeken, nádasokban és erdőkben egyaránt otthon van, de nem riad vissza az emberlakta helyek közvetlen közelségétől sem. Közmondásos ravaszsága alapos próbára teszi a -vadász ügyességét. Testre kisebb-növésű kutyához hasonlít, szőre a sárga és vörös között a legkülönbözőbb árnyalatokban váltakozik, több-kevesebb fekete színeződéssel. „Kormos" vállú, feketehasú változata „szenes" róka néven ismeretes. Hosszú, dússzőrű farka van. Látása, hallása, szaglása, egyaránt kiválóak.

Januárban kezdődő párzása - „koslatása" - tél végéig is kihúzódik. Ilyenkor és fíai nevelésének idején gyakran találjuk föld alatt készített tanyáján, a kotorékban, ahová különben csak az időjárás viszontagságai elől húzódik be. A rókaszuka 8 heti vemhesség után kotorékában 4-8 (olykor több) kölyket vet, melyek két hétig vakok, de azután igen gyorsan fejlődnek.

Egy-két róka feltétlenül emeli a vadászterület változatosságát, de mert a legtöbb helyen bőven akad belőlük és kiveszésüktől sem kell tartanunk, nem sértünk vele természetvédelmi érdekeket és haszonvadunk tenyésztését nagymértékben elősegítjük, ha számukat rendszeresen és erélyesen apasztjuk.

A róka téli gereznája értékes szőrme, amit szűcsiparunk jól hasznosíthat.

Vadászatának legeredményesebb módjai a kotorékvadászat, hajtás és a les, melyen nyúlsírás, vagy egércincogás utánzásával, illetve alkalmas helyre kitett döggel, esetleg „vonszalékkal" csaljuk puskavégre.

Vadmacska

vadmacska.pngNagyobb erdőségeink lakója. Különösen a hegyes-dombos vidéket kedveli, de néhol a síksági erdőkben, a nagyobb nádasokban, vagy az árterületek füzeseiben is rátalálhatunk. Szőrének alapszíne többnyire sötétszürke, de világosabb szürke, barnás, vörhenyes, fakó, sót fekete változata is előfordul. Külsőre a cirmos .házimacskára hasonlít, de nagyobb annál. Szélesebb a feje, lábai -erősebbek és aránylag rövidebbek. A farka végig vastag, csapott, hat-hét fekete gyűrű övezi. Hossza 100-130 cm (a farka 30-35 cm), magassága 30-35 cm, átlagos súlya 7-8 kg. A jólfejlett kandúr a 9 kg-ot is eléri. Érzékszervei kifinomultak, mozgása „macskaszerű", nesztelen. Leggyakrabban öreg fák odvaiban tanyázik, de az elhagyott róka-, borz-, vagy üregi nyúlkotorékokban, sziklarepedésekben, sőt a zsombék sűrűjében is megtelepszik. Tanyáján leginkább csak zimankós, rossz időben, esetleg vemhessége felé, vagy a szoptatás ideje alatt tartózkodik. Különben napközben az erdő nyugalmas sűrűjében pihen. Napnyugtától napkeltéig jár a zsákmánya után. Télen olykor az emberlakta helyek közelébe is behúzódik.

Magányosan csavargó állat és csak a február, márciusi párzásakor, „pacsmagolása" idején keresik egymás társaságát. Nászuk a házimacskáéhoz hasonlóan, hangos nyávogás között történik s ilyenkor az odavetődő nőstény házimacskát is szívesen látják. Egyes helyeken nagy tömegben találhatunk vad- és házimacska korcsokat.

A nőstény kilencheti vemhesség után 3-6, vak fiat vet, melyek a szoptatási idő leteltével hamarosan különválnak. Tápláléka főleg az erdő, mező hasznos madaraiból és fészekaljaiból, rágcsálókból, menyétfélékből, haszonvadunkból és annak fiaiból tevődik össze. A vizek partján szívesen és ügyesen halászik. Haszonvadunkban igen nagy károkat okoz. Kiveszésétől nem kell tartanunk, tehát erélyesen irtsuk.

Vadászata megfelelő kutyával eredményes lehet, különösen a frisss havon történő nyomonkövetése. Kotorékvadászata ugyancsak hasznos, de legtöbb vadmacska az erdei hajtáson kerül puskavégre. Gereznája csekély értékű. Kevesebbet ér, mint a házi-macskáé.

Nyest

nyest.png

Macskahosszúságú, szürkésbarna színű. Fehér torokfoltja különbözteti meg a nyuszttól. Erdőlakó, de gyakran behúzódik az emberlakta helyek közelébe. Elhagyott épületek padlásain, üres présházakban, istállókban gyakran tanyázik és így házibaromfiainkban is károsít.

Párzási ideje július, augusztus. Kilenchónapi vemhesség után áprilisban, májusban 1 „4 fiat vet.

Gereznája igen értékes. Ritka előfordulása miatt védelem alatt áll.





Nyuszt

nyuszt.png

Nagyságra a nyesttel egyezik. Karcsú, sötétbarna színű, selyemszőrű ragadozó. Torkán kerek, tojássárga, néha rózsásszínű folt látható. Orra és lába feketék. Farka bozontos, talpai szőrösek. A nyesttel ellentétben inkább az emberlakta helyektől távoleső öreg erdők odvas fáiban tanyázik.

Párzásának és vemhességének ideje a nyestével egyező.

Tápláléka vegyesen állati és növényi, apróvadunk, fészekaljaik és szaporulatuk elpusztulásával károsít vadállományunkban, kártevése azonban, éppen gyér száma miatt, nem jelentős. Hasznot is hajt,' mert természetes ellensége a nagyon káros mókusnak. Mókus és egér irtásával több hasznot hajt, mint amennyi kárt tesz egy-egy madár elfogásával, vagy fészkének kirablásával. Ha eperfa van az erdőben, azt gyümölcsrés idején biztosan felkeresi.

A nyusztott helytelenül fanyestnek, nemes nyestnek is nevezik. (A nyestet pedig kőnyestnek.) Hazai prémes állataink közül a nyuszt prémes gereznája a legértékesebb. Mint ritka vadfajunk, teljes védelmet élvez.

Görény

A mezőgazdasági területeken és a ház körül egyaránt gyakori. Jólfejlett példánya a 40 cm-t is eléri. Nálunk ismert fajai közül a házigörény színe sötétbarna. (télen még sötétebb), a mezei görény jóval világosabb, szalmasárga alapszínű, a hátán sötétebb árnyalattal. A mezei görényt molnárgörénynek is nevezik. Mindkét faj februárban-márciusban párzik, nőstényeik 6 hétig vemhesek és 3-7 fia t vetnek.

óvatos, értelmes és bátor állat. Jellemzője az átható szagú, bűzös nedv, melyet veszély esetén, farka tövének mirigyeiből fecskendez ki.

Mindkét faj tápláléka egér, pocok, patkány, ürge, hörcsög, béka, de jelentős károkat okoz haszonvadunk állományában és a tyúkólban. Az egérnek, a pocoknak- és a patkánynak üldözése a vérükben van. Sokkal többet megöl belőlük, mint amennyit elfogyaszt. Szőröstől, bőröstől falja fel áldozatát, a madarakat pedig tollastól.

A nagyszámú, káros, kis rágcsáló emlősök fogyasztásával hasznot hajtanak, de ezzel nem teszik jóvá a vadállományban és a baromfiólakban okozott kártevéseiket.

Fegyverrel lesen, vagy területjárások során kaphatjuk leginkább puskavégre, de csapdázásuk a legeredményesebb. Gereznájuk elég értékes.

A mezei görény hasznos a mezőgazdaságra, szelidített válfaja pedig az üregi nyúl vadászatához és a patkányirtáshoz használt vadászgörény.

Menyét

Vérengző állat. Tartózkodási helye: az erdő, mező, de előfordul emberlakta vidék közvetlen közelében is. A hím hossza 20 „22 cm, a nőstényé valamivel kisebb. Színe vörösesbarna, torka fehér. Tavasszal és nyáron egyaránt lehet kölyke. Többnyire öt-hét fiat vel. Nálánál jóval nagyobb állatokat elpusztít, még a fiatal őzgidát is megtámadja. Este és hajnalban jár zsákmánya után. Vérengző természete miatt réme apróvadunknak és baromfiudvarunknak. Bár egérfogyasztása jelentős, de nem csökkenti apróvadas területeken tett kártevéseinek súlyát. Mindenütt megél, azonban leggyakoribb előfordulási helye a sík terület. Számuk apasztásával fontos vad- és baromfivédelmi érdekeket szolgálunk.

Leginkább lesből, egércincogás utánzásával kaphatjuk puskavégre. Jól csapdázható.

Gereznája nem sokat ér.

Hermelin

Népiesen hölgymenyétnek is nevezik. Mindenütt előfordul, de a menyéttel ellentétben a hegyes vidéken gyakoribb. A kifejlett hím hossza 38 cm-t is eléri, a nőstény valamivel kisebb. Színe nyáron vörösbarna, télen hófehér. Farkának vége minden időben fekete. Nyári szőrén fehér torokfolt van.

Tavasszal vagy nyáron a nőstény 5-8 kölyköt vet.

Életmódja a menyétekéhez hasonló. Jelentős egérpusztításával hasznot hajt, de jóval nagyobb a kár, amit apróvadunkban és baromfiállományunkban okoz.

Egércincogás utánzására elég jól „befut", de legeredményesebb irtási módjuk a csapdázás.

Vidra

Halfarkasnak is nevezik, mivel a halállományban károkat okoz, különösen azért, mert még szükségletén felül is pusztít. A jól fejlettek hossza a 150 cm-t is eléri, súlyuk 10 kg körül van. Tömött bundája minden évszakban értékes, háti része sötét, az alsó szürkésbarna. Ujjai között úszóhártya van. Párzási ideje nincs tisztázva, f6 ideje februárra tehető. A nőstény 9 heti vemhesség után 3-6 kölyket vet; leginkább partmenti kotorékban, melyet többnyire a fákkal szegélyezett erős vízpartokba ás.

Hazánkban leggyakoribb a Tisza és a Duna mentén. Kóborló állat, néha ott bukkan fel, ahol nem is gondolnánk. Igen óvatos vad.

Csak szórványosan fordul elő hazánkban, ezért kártevése nem olyan nagy.

Vadászni lesből szoktuk ott, ahol kiszállóhelyeit a parton ismerjük.

Borz

borz.png

70-80 cm hosszúságú, 30 cm magas és néha 20 kg-nál is súlyosabb, termetes állat. Durva szőrzetű bundája feketével vegyes fehéres szürke szőrökből áll. Melle, torka és lábai feketebarnák, de legfeltűnőbb fehér feje, melyen két igen jellegzetes fekete sáv húzódik az orrától a szemén és fülén át a fül mögé.

Dombos, hegyes vidékek erdeiben, bokros részein elég gyakori, síkvidéken ritkább. Rövid lábán lévő hatalmas karmokkal ássa, vájja kotorékát, mely valóságos labirintus. Csak alkonyatkor búvik ki onnan és hajnalban tér vissza. Párzási ideje júliusaugusztus. A nőstény héthónapos vemhesség után 2-5 kölyket vet.

Étrendje változatos. Kiássa a földből a gyökereket, megeszi a különféle bogyós terméseket, a gyümölcsöt -- a szilvát különösen szereti „, ősszel kijár az érő kukoricára, még a szőlőre is. Giliszta, földben élő méhek, darazsak mézes, vagy lárvás lépje, csiga és rovar, gyík vagy kígyó „ még ha mérges vipera is „ földön fészkelő madár és azok tojása, egér vagy pocok teszi változatossá étrendjét.

Erdészeti szempontból hasznos, de túlszaporodásukat gátolni kell.

Kotorék és lesvadászat hatásos elejtésére. Zsírja kiváló bakancskenő szer, szőréből finom borotvaecsetek készülnek.

Nyérc

Nagysága a görényhez hasonló, színe a vidráéhoz. Orrát mintha tejbemártották volna. Hátának és lábainak színe mindig egyezik. Igen ritka előfordulási helyein a vizek mellett él. Tápláléka főként hal, béka, rák.

A Mátrában és a Bükkben állítólag él pár példánya. Az erdő-mező- és vadgazdálkodásra közömbös. Téli gereznája igen értékes.

Természetvédelmi jelentősége miatt állandó kíméletet élvez.

Pézsmapocok

Rokona a patkánynak, olyan a formája is. Hossza félméter körül van, aminek fele pikkelyes, oldalt összenyomott gyérszőrű farkára esik. Színe a hátán gesztenyebarna, hasán hamvasszürke, torka világos, pofája barna foltos. De akad más színű változata. Bundájának háti része nagyon értékes. A pézsmaszagú anyagot kitermelő mirigy az állat hasán, a hátulsó lábak között az ivarszerv nyílása előtt van s a pézsmaszagot leginkább párosodáskor, izgalmi állapotban, vagy ha veszélyben van, terjeszti.

Vízi állat, bizonyítja a hátsó lábujja közti úszóhártya is. Éjjel, vagy általában szürkületkor mutatkozik. Legszívesebben nagyobb álló, vagy lassú folyású vizek mentén tartózkodik. Vízből nyert tápláléka vegyesen állati és növényi, de a partmenti konyhakerti termelvények fogyasztásával is károsít. A legérzékenyebb kárt a hal-állományban okozza. .A partba fúrt kotorékai és azok járatainak készítésével gyengíti a partgátat, vagy a töltést. Amerikában partrongálásával több esetben töltésösszeomlásokat, gátszakadásokat, duzzasztók összeomlását idézte elő.

Szaporasága az üregi nyúléhoz hasonló és ez még fokozza kártevéseinek jelentőségét.; Ellenségei a szárnyas és szőrmés ragadozók, a zord telek és a szárazság. Gereznája értékes.

Esti, hajnali és holdvilágos éjjeli leseken vadászszuk. Csapdával is sikeresen irthatjuk. 

Sün, hörcsög, ürge

sun.png

Közülük a sün a mezőgazdaságra hasznos, a hörcsög és az ürge mező- és vadgazdálkodás szempontjából is igen káros.

A sün a költés idején fácán-és fogolytojásokon él. Nappal bokrokban, sövények alatt, száraz haraszt között alszik összegöngyölődve. Éjjel jár tápláléka után. Legbiztosabban betanított kutyákkal irthatjuk. Nem érdemel kíméletet.

A hörcsög és az ürge növényevők ugyan, de költés idején igen sok fogolytojást pusztítanak, sőt megfogják és megölik a párnapos fogoly és fácáncsibéket is. Puskával, kiöntéssel és lyukcsapdával eredményesen irthatjuk.











Üregi nyúl

Kiniglinek, lapi-nyúlnak is nevezik. Rendkívül nyul.pngkáros rágcsáló. A mezei nyúltól leginkább méretei (kétötöde a mezei nyúlnak) és hátsó lábai különböztetik meg, melyek a mezei nyúlnál jóval hosszabbak a mellsőknél, míg az üregi nyúlnak mellső és hátsó lábai csaknem egyformák. Táplálkozása és életmódja a mező- és erdőgazdaságra igen káros. A fák kérgének lerágásával és a mezőgazdasági termelvények dézsmálásával nagy károkat okoz. Nagyszámú kotorékának és azok keresztül-kasul ágazó földalatti járatainak készítésével aláássa, meglazítja, rongálja a fák gyökereit. Kártételét szaporasága fokozza.

A nőstény négyheti vemhesség után kotorékában 6-12 fiat vet. Jóformán egész évben szaporít és ellés után azonnal megtermékenyülhet. Szaporaságát a tudósok számokban is rögzítették : egy pár üregi nyúl szaporulatának mennyisége „ ha a nőstény évente hétszer 8-8 fiat vet „ négy év alatt 1,274.840 darabra tehető: Tartózkodási helyein telepet alkot, ahol kotorék kotorék mellett van. Leginkább a lazatalajú, erdős-bokros helyeket kedveli. Meleg, napos időben többnyire a kotorékon kívül vannak, de szeles, rossz időben legnagyobb részük bent tartózkodik.

Vadászatuk egész évben nemcsak megengedett, de az erdő- és mezőgazdaság érdekében kívánatos is.

Izletes fehér húsa kiváló pecsenye. Vadászatuk legkedveltebb módja vadászgörénnyel, vagy menyéttel végzett kotorékvadászatuk és hajtásuk, mikor aránylag kis részeknek sűrűn felállított hajtókkal való meghajtása vezet a legjobb eredményre.

Kóbor kutya és kóbor macska

Jelentős károkat okoz vadállományunkban a kóbor kutya és a kóbor macska. Kalandozásuk közben különösen a fészekalj tojásait rabolják, de igen gyakran megtámadják és elpusztítják apróvadjainkat s annak szaporulatát, továbbá szárnyasainkat és fészekaljaikat. Erélyes irtásukkal sok kártól mentjük meg vadállományunkat. Kóboreb meghatározását a 175.940/1948. F. M. sz. rendeletben találjuk : „Kóbor minden kutya, mely gazda nélkül a vadászterületen jár".

SZÁRNYAS RAGADOZÓK

Vadgazdaságunk szárnyas kártevői a ragadozó-madarak és a varjúfélék közül kerülnek ki. Károkozásuk igen érzékenyen sujtja vadállományunkat, főként az apróvadat. Hogy felmérhessük jelentőségüket, ismernünk kell pontosan kártevésüket, haszon tételüket. Több csoportra oszthatjuk : káros, nem káros, kevéssé káros, de jelentős a mezőgazdasági haszontételük, vagy természetvédelmi szempontból nem érdemelnek kíméletet.

Csak úgy tudunk jó munkát végezni ezen a területen, ha kellően megismerjük szárnyas ragadozóinkat.

Szarka

szarka.pngApró vadállományunk legveszedelmesebb ellensége, de a baromfiudvarban is jelentős a kártevése. Fekete-fehér zománcosfényű tollruhájáról, billegő hosszú farkáról mindenki könnyen felismerheti. Fészekpusztító. Szárnyas vadjaink tojásainak és az apróvad zsenge szaporulatának pusztításával valóságos réme területünknek. Ahol elszaporodik, ott nem lehet apróvadat sikeresen tenyészteni.

A varjúfélékhez tartozik. Fészkelőhelyeinek zek ki- választásánál nem válogatós : fa, bokor, vagy ezek híján a nádas is megfelel igényeinek. Április végén; májusban 5-6 tojást rak, 17-18 nap alatt költi ki. Fiataljai négy hét után „röpülősek". Nevelésük idején az öregek kártevései még fokozódnak.

Fegyverrel való ritkításuk „UHU" segítségével jár a legtöbb eredménnyel. A szarkafészkek irtásai fontos vadvédelmi feladatunk. Irtásának legbiztosabb módja a tavaszi és téli foszforszörpös mérgezés.


Szürkevarju

varju.png

Tollazata feketével váltakozó hamuszürke szín. Kártevései éppen olyan súlyosak, mint a szarkáé. Fészkét olykor a vetési varjú „varjútelepeinek" valamelyik fájára készíti. Március végén, áprilisban 4-6 tojást rak, kotlási ideje 19 nap. Fiai 4-5 hetes korukban kelnek önállóan szárnyra.

Jelenléte apróvadas területeinken igen káros. Számuk apasztását fegyverrel, méreggel és fészekaljuk elpusztításával ugyanúgy kell szorgalmaznunk, mint a szarkákét.








Héja

heja.pngAlacsonyröptű, kurta, öblösszárnyú, kurtafarkú szárnyas ragadozó. Kizárólag csak erdőkben fészkel. Áprilisban rakott 3-4 tojásán a tojó 36-38 napig ül. A fiatalok hathetes korukban repülnek. A tojó fácántyúk nagyságú, a hím kisebb. A fiatal példányok háta barnás, hasi oldalak vörhenyes : az öregek háta szürke, hasuk kendermagos. Szemük élénksárga, lábaik sárgák.

Igen veszélyes ellensége apróvadunknak, de a házibaromfiban is gyakran károsít. Területjárásaink során gyakran találkozunk vele, nem egyszer a szokott „tépőhelyeiről" riasztjuk fel, ahol már több toll. vagy szőrcsomó tanúskodik súlyos kártevéseiről.










Réti héják

retiheja1.pngBarna réti héja. Nádasok, vizes rétek közelében Sötétbarna madár, de repülve feketét mutat. Feje sárgaszínű (a fiatalok feje kevésbbé feltűnően sárga). Nyúltabb, hosszabb a varjúnál, keskenyszárnyú, hosszúfarkú, hosszúlábú. Nálunk csak szórványosan telel, a zöme Ősz elején délnek vonul és csak március végén, áprilisban érkeznek vissza. Fészkét a zsombékban, nádasban készíti. A tojó 4-5 tojását 33 „36 nap alatt költi ki, a fiatalok 5-6 hetes korukra röpülnek. Pocok-egér-béka fogyasztásán kívül veszedelmes tojásrabló és apróvadunkban érzékeny károat okoz. Területjárásaink során vagy a nád takarásában rejtőzve szép számmal lőhetünk belőlük, sőt apró-vadállományunk érdekében apasztanunk is kell nemkívánatos számukat.





retiheja2.png

Kékes rétihéja. Inkább a mezőgazdaságilag művelt síkságon és dombvidékeken él. A hím egészen világos hamuszürke, hasaalja fehér. Repülve sirályszerű fehér képet mutat. A tojó színe egészen elüt a hím színétől és egyszerű barnássárga, hasalja vörösbe-hajló sárgás. Veszedelmes ellensége apróvadunknak. Általában estefelé nyugvóra térte előtt károsít, különösen a fogolyállományban. Nagysága megnyúlt fácántyúkhoz hasonlítható. Fegyverrel és csapdával ritkítjuk számukat.

Hamvas rétihéja. Csak igen szórványos fészkelőnk, ritkán fordul meg területeinken és így károkozása sem jelentős. Kisebb mint a kékes rétihéja. A hím, hamvas szárnyában két párhuzamos fekete csík, hasán vörhenyes sávok láthatók. A tojó vörhenyes barna. Ritka előfordulása miatt természetvédelmi érdekből védelemben részesül.

Karvaly

karvaly.pnghéjának apróbb kiadása. A hím gerle nagyságú, a tojó erős galambnagyságú. Háta egyszínű barnás-szürke, alsóteste kendermagos. Cingár lábai zöldessárgák. Nálunk költő példányai elég későn, májusban fészkelnek. Költése a barna rétihéjával egyezik. Igen kártékony ragadozó madár, de a hím gyengesége miatt inkább csak a vadászatra nézve közömbös kis madarakkal él. A tojó azonban veszedelmes ellenségünk, mert nagy telek idején mindig foglyokra vadászik és gyakori előfordulása miatt sokat pusztít belőlük. Fogoly és fácánállományunk érdekében pusztítani kell. Uhu kunyhóból, vagy lesből irthatjuk, olyan helyeken, ahol tudjuk, hogy verebekre vadászni szokott. E négy ragadozó „ szarka, szürkevarjú, héja és a karvaly „ legveszedelmesebb ellenségei apróvadunknak és baromfiállományunknak. Minden eszközzel irtanunk kell.














Kányák

kanya1.png

Imbolygó, lenge repülésükről és villás vagy becsípett farkukról könnyen felismerhetjük a gyakori előfordulású barna- és a jóval ritkább vöröskányát.

kanya2.pngBarnakánya. Szárnyai sötétbarnák, majdnem feketék. ölyvnagyságú szárnyas ragadozó. Feje szürke. Csőre viaszhártyája sárga. Farka homorúan becsípett. Míg vörös rokona inkább a hegyvidéket kedveli, ez jobban a vízhez ragaszkodik és ligetes, ártéri erdőkben otthonos. Április közepe táján kéthárom tojást rak, melyeket négy hét alatt költ ki, fiait pedig ötven napig neveli. Kártékony ragadozó, fészekrabló. Számukat ritkítsuk.

Vöröskánya. Nagyobb és jóval ritkább a barnakányánál. Farka villás. A villa szélső tollai hosszabbak, mint a barna kányáé. Színezete vörhenyes. Április végén, május elején 2-3 tojást rak, költési és fióknevelési ideje a barnakányáéval egyezik. Inkább élő állattal él. Gyér száma miatt védett.

Szajkó

Erdőségeinkben él, szép tarka madár, Mátyásmadárnak is nevezik. Feltűnő a világoskék, feketével keresztsávozott szárnydísz tollai. Fészkelése áprilismájusra esik. A tojó 5-7 tojását 16-17 nap alatt költi ki. A fiatalok már háromhetes korukra repülnek. Fácánosokban nem szabad megtűrni, mert sok tojást pusztít. Veszedelmes fészekrabló. Rikácsolásával a cserkésző nagyvad-vadászt is elárulja. Nem érdemel kíméletet.

Vércsék

vercse1.png

Vörösvércse. Gerle nagyságú, szárnya hegyes, farka hosszú, háta rozsdaszínű. Nyáron állandó lakója országútmenti fáinknak. Április végén, május elején fészkel. A tojó 4-6 tojásán négy hétig ül, a fiatalok 30 nap mulya repülnek. Fogoly és fácánköltés idejében néha rászokik apróbb csibékre, de tápláléka főleg egerekből, gyíkokból és bogarakból áll. Haszontétele hasonlíthatatlanul nagyobb, mint kártevése, ezért védelemben részesül.

vercse2.png

Kékvérese. Igen szép madár. Egészben palaszürke, csak hasalja, farkalja és nadrágja téglaveres A tojó kékesebb árnyalatú. Csőrének viaszhártyája és lábai élénkvörösek. A síkságot kedveli. Leginkább az Alföldön láthatók. Májusban fészkel, úgyszólván kizárólag bogarakból, sáskából, kisebb gyíkokból és néha egerekből él. Nagyon hasznos madár, feltétlenül kímélnünk kell.

Ölyvek

olyv2.pngEgerészölyv. Színe átlagosan barna, sokszor fahéjbarna. Hegyvidéki és síki .erdeink leggyakoribb szárnyas ragadozója. Lomha repülésű. Áprilisban-májusban fészkel, tojásainak száma 4-5, kotlási ideje 28 nap, a fiatalok 6 hetes korukra repülnek. Nem is képes egészséges vadban komoly kárt okozni, mert nem elég ügyes ehhez, de kora tavasszal a nyúlfiókákban kárt okozhat. Táplálékának legnagyobb része, mint a neve is mutatja, a mezőgazdaságra káros apró emlősökből „ egér, pocok „ áll, de megeszi a bogarakat is. Tudatlan vadászok sajnos gyakran lövik ezt a rendkívül hasznos madarat. Védelemben részesül. 
Gatyásölyv. Az előbbinél valamivel nagyobb, csüdje végig gatyás, de hátul ujjnyi szélességben csupasz. Repülve igen könnyen felismerhetjük, mert szárnyainak belső felén a szárny közepe táján messziről látható nagy fekete folt van. Északi fészkelő, nálunk csak téli vendég. Főleg a mezőgazdaságban kártevő rágcsálókkal táplálkozik. Vadállományunkban csak kisebb kárt vét. Védelemben részesül.






olyv3.png

Darázsölyv. Jóval kisebb és karcsúbb az egerész-ölyvnél. Felismerhető feltűnően pettyezett tarka melléről. Rovarokkal, méhekkel, dongókkal táplálkozik, de nem veti meg az egyéb apró és könnyen elfogható állatokat sem. Hasznos állat, lövése tilos.

Kígyászölyv. Hatalmas sasszerű világos madár, a legnagyobb ölyv fajta. Óriási sárga szemei jellegzetesek. Tápláléka főképpen kígyókból és más „hidegvérű" állatokból áll. Kárt egyáltalán nem okoz. Lövése tilos.

E két utóbbi ölyv hazánkban csak igen szórványosan fordul elő, szinte természeti ritkaságok. Feltétlenül védelemben kell részesítenünk.

Sólymok

solyom1.png

Többi ragadozó madarainktól leginkább csőrük alkata különbőzteti meg. A felső káva élén a kampó előtt fogszerű kiszögelés van és fogazott az alsó csőrkáva vége is. Hegyes keskeny „fecskeszárnyuk" ugyancsak jellegzetes.

Vándorsólyom. Galambnál nagyobb ritka fészkelője sziklás hegységeinknek. Hátuk kékes palaszürke, a hasi oldalukon fekete harántsávok vannak. A fejtető és a pofatájék szürkés fekete. Csőrük viasz hártyája és lábuk citromsárga. A tojó áprilisban 3-4 tojást rak, költési ideje 28-29 nap, s a fiatalok 5-6 hét múlva repülnek.

solyom3.pngKerecsensólyom. Izmosabb, karcsúbb ragadozó a vándorsólyomnál. Háta vörhenyes, hasi oldala világos, farkán bab alakú sárgás folt van. Igen ritka fészkelőnk. Márciusban a tojó 4 tojást rak és 4 hétig ül rajta.

Kabasólyom. Gerlénél alig nagyobb szárnyas ragadozónk a vándorsólyom kicsinyített mása. Gyakoribb fészkelőnk, mint az előző kettő. Májusjúniusban fészkel. Kiváló repülő, még a fecskét is elfogja.

solyom2.pngTörpesólyom. Északi fészkelő, nálunk csak téli vendég. Felsőrésze barnás, az öreg hím háta palakék. Hasi része hoszszanti barnás pettyekkel tarkázott. Merész kis állat, bátorvadász. Bár apróvadunkban a sólymok károsítanak, ritka előfordulásuk miatt természetvédelmi szempontból védelemben részesülnek.



Holló

Majdnem ölyvnagyságú, koromfekete madár, nálunk ma már „fehérholló" ritkaságúvá válik, de elvétve előfordul. Embert kerülő, magábazárkózott életet élő madár. Párokban költ egész kora tavasszal, rendszerint öreg fákon. Főleg dögevő. Ritkasága miatt, természetvédelmi okokból védelemben részesül.

Sasok

Legnagyobb ragadozó madaraink. Nálunk előforduló valamennyi válfajuk védelemben részesül.

A hatalmas sötétbarna szirtisas, a valamivel kisebb és rövidebb farkú parlagisas, a legnagyobb sasunk a rétisas, az ölyvnél valamivel nagyobb sötét, csaknem feketének tűnő, fehér farkfedőjű nagybékászósas, a világos pettyesnyelű, sötét, vagy fakóbarna kisbékászósas, az ölyvnagyságú világos-sötét színeződésű fehér vállfoltos törpesas és a sötét begyfoltja kivételével, hasoldalán tisztafehér, ölyvnél alig nagyobb halászsas már többé-kevésbbé természeti ritkaság számba vehető és ezért a vadállományban okozott kártételük ellenére is teljes védelmet élveznek.

Baglyok

Éjjeli ragadozó madarak, nappal búvóhelyeiken pihennek, szürkületkor indulnak vadászútjaikra. Táplálkozásuk, mezőgazdasági hasznosságuk jóval túlszárnyalja a vadállományban okozott kártevéseiket, ezért valamennyi fajtájuk védelemben részesül.

Nagy fülesbagoly, vagy uhu. Majdnem pulykanagyságú, színe vörösbarna, világosabb alsótesttel. Nagy szemei narancssárgák, fején két nagy fekete fülszerű tollpamacs látható. A nagy erdőségek ritka éjjeli ragadozója. Sziklás vidéken február végén, márciusban költ és 2-3 fiat nevel. Szárnyas ragadozók irtásánál igen hasznos segítőtárs. Segítségének gyakorlati jelentősége arra az ősi gyűlöletre vezethető vissza, amivel az egész nappali madárvilág az éjjel élő baglyok iránt viseltetik.

uhu.pngAz uhuval való vadászat lényege abban, hogy madarunkat a területnek valamilyen kiemelkedő jól látható részén helyezzük el, magunk pedig megfelelő távolságra úgy rejtőzzünk, hogy az uhut támadó szárnyas ragadozókatminél biztosabb lövéssel fogadhassuk.

Az uhu elhelyezésénél mindég figyelembe kell venni a szárnyas ragadozók vonulásának irányát s ennek útjába kell állítanunk madarunk kb. 1 méter magas állványát. Erre a célra megfelel egy jól lerögzített, a földből mintegy méternyire kiálló karó, melynek tetejére T alakban egy kb. 40 cm hosszú keresztfát szegezünk, mert az uhu vízszintes ágon ül a legszívesebben. Hegyvidéken a környéket uraló legmagasabb csúcsra helyezzük uhunkat, rejtőző-helyünket, leskunyhónkat pedig a hegy déli, vagy délnyugati lejtőjén készítsük el, az uhu felé észak vagy észak-keletre nyíló 20-25 cm magas 35-50 cm lőréssel. Hegyvidéken az átvonuló szárnyas ragadozók többnyire a gerincek déli-délnyugati lejtője felett húznak át, míg síkvidéken a folyók vonalát, vagy a tavak partszegélyét követik. Leskunyhónk lőrése mindég északfelé nézzen, hogy a fényviszonyok minden időben kedvezzenek. Igen fontos, hogy a leskunyhó külseje és alakja a környezet jellegéhez alkalmazkodjon.

„Uhuzásra" legmegfelelőbb idő reggel 6 „10-ig és 15-18 óráig. Baglyunk lábára kössünk jó erős bőrbéklyót, melyhez acélláncot erősítünk, azzal kötjük a T alakú fához. A lánc, vagy zsinór mindég olyan hosszú legyen, hogy madarunkat szabad mozgásában ne gátolja, akadály nélkül leugorhasson a földre. A szabadmozgás lehetőségével az eredményes védekezés lehetőségét is megadjuk madarunknak, amire nagyobb orvmadarak támadása esetén szüksége van. Az uhu viselkedéséből nemcsak az orvmadarak közeledésére következtethetünk, de azt is megállapíthatjuk, hogy milyen fajtájú, milyen nagyságú ragadozó közeledik. A szarkák, varjak, szajkók közeledése esetén uhunk csak a fejét forgatja. A nagyobb orvmadarak közeledésekor szárnyait meggörbítve pajzsszerűen kiterjeszti, s tollait felborzolja. Ha nagyobb, veszélyesebb ragadozó közeledik, leugrik állványáról és hanyatfekve karmait védekezően maga elé tartja, várja a támadást.

Legyünk állandóan lövésre készen, egyrészt mert csak az igen gyors lövés vezet eredményre, másrészt, hogy megvédjük társunk testi épségét a nagyobb orvmadarak karmának sebzésétől. Legszemtelenebbül a szarkák és varjak viselkednek : ezek sokszor szinte körül ülik az uhut és úgy szidják, gyalázzák éktelen lármával.

Bánjunk emberségesen „tollas vadászsegédünkkel", tápláljuk, s kezeljük helyesen, így nemcsak megszokja a rabságot, de bizonyos fokú ragaszkodás is kifejlődik benne gazdája és ápolója iránt. Ne ingereljük és kutyát se engedjünk közelébe, mert annak még a látása is bosszantja. Csendes, lehetőleg sötét helyen, fedett lécketrecben tartsuk, melynek aljára vastagon szórjunk homokot.

Macskabagoly. Fácántyúknál kisebb szürke madár, igen nagy feje van. Fülei nincsenek, szeme fekete. Erdőségeinkben igen gyakori. Éjszakánként kacagásszerű rikoltását hallatja. f5 is használható, mint vadásztárs.

Gyöngybagoly. Leginkább emberi lakások közelében, padlásokon, magtárakban lakik. Nagyon hasznos állat, kizárólag egerekkel táplálkozik.

Erdei fülesbagoly. Tollazata az uhuéhoz hasonlít, de világosabb. Galambnál nagyobb. Két füle szélesen áll el a fejtető két szélén. Az erdő legsűrűbb részeit kedveli. Vadászatra „ uhu híján „ ez a legalkalmasabb baglyunk.

Réti fülesbagoly. Teljesen hasonló az erdei fülesbagolyhoz, de fülei nem állanak szét, hanem a homlok közepéről nőnek felfelé közvetlen egymás mellett. Nappal a zsombékban a fű vagy nád között tartózkodik. Csak egerekkel és bogarakkal él.

Kuvik. A felsoroltak közül a legkisebb baglyunk, emberi lakóhelyek közelében él. Nagyrészt egerekkel él. Hangja : kuvik-kuvik, innen is kapta a nevét.

A RAGADOZÓIRTÁS MÓDJAI

1. A kártevők fegyveres irtása

A kártevők lövése a legközismertebb és legelterjedtebb módja pusztitásuknak, amely nem idényfeladat és nem is helyhezkötött, amit csak bizonyos időkben és meghatározott helyeken kell végeznünk, hanem az év minden szakában, minden időben, tervszerűen végzendő vadvédelmi teendőnk. Mégis vannak helyek és időszakok, ahol és amikor fokozott gondot kell fordítanunk a kártevők számának erélyes apasztására. Ilyen fokozott figyelmet igénylő helyek haszonvadunk kedvenc tartózkodási helyei, az etetők, csenderesek, sózók és az ismert vadváltók környéke, továbbá a baromfiudvarok területe. Különösen tavasszal és nyár elején a fiasitási időben emelkedik aggasztóan a kártevők veszélye, de télen is fordítsuk a legnagyobb gondot a védekezésre. Télen a haszonvad éhinségén a vadgazda a téli etetéssel segít, a kártevő pedig haszonvadunk fokozott kárositásával pótolja a természet lecsökkent élelemkészletét. Tavasszal, nyárelején haszonvadunk magatehetetlen fészekalja fiataljai könnyű prédát, bőséges zsákmányt kínálnak a kártevőknek, melyeknek igényei ilyenkor megsokszorozódnak, mert ugyancsak „családi gondokkal" küzdenek és fiaik egyre fokozódó étvágyát is ki kell elégíteniök. Ezekben az időkben sem elégedhetünk meg a véletlenül utunkba akadó kártevők elejtésével, hanem rendszeres területjárással kell keresnünk a velük való találkozást. Mindezekből kitűnik, hogy milyen fontos feladatunk a vad természetének a megismerése.

Területjárásaink során mindig összeakadhatunk haszonvadunk kártevőivel, de leggyakrabban a kora hajnali és a késő délutáni órákban. A holdvilágos téli esték kiválóan alkalmasak szőrmés kártevőinknek „dögtér" melletti les-vadászatára és a nyúlsirás, egércincogás élethű utánzásával történő „behívásukra". Alkonyatkor a szárnyas kártevők „hálófái" közelében rejtőzve ugyancsak eredményesen apaszthatjuk számukat. Ugyancsak reggel és délután a „kotorékok" átvizsgálása, a rókák párzási idejétől egészen Halk felneveléséig igen hatásos. Kotorékvadászataink során a rókacsalád kiirtását olykor már kotorék ebeink elvégzik, de gyakran előfordul, hogy a kotorék valamelyik „vészkijáratán" kiszökik a róka és ilyenkor gyors lövéssel kell leterítenünk. Kotorék ebünket gyakori fürdetéssel szabadítjuk meg a kotorékben esetleg felszedett élősdiektől. Kutya hiányában a lakott kotorék közelében lesvadászattal is eredményesen kísérletezhetünk.

A szárnyas kártevők számának apasztását tavasszal fészkeik kilövésével kell végeznünk. Legeredményesebb azonban az uhu felhasználásával gyakorolt vadászatuk.

2. A kártevők csapdázása

A kártevők pusztításának ugyancsak jól bevált módja a csapdázás. Főként ott csapdázzunk, ahol egyrészt a kártevők a legérzékenyebb veszi eségeket okozhatják (etetők, csenderesek közelében, vadunk kedvenc tartózkodási helyein, baromfiudvarok közelében) és ahol a csapdaállítással a legtöbb eredményre számíthatunk (ragadozó járta területrészek). A kutyafogón, csapóládákon, a héjafogón és héjakosáron kívül „ ez utóbbi kettő szárnyas ragadozók ellen alkalmazzuk „ a „berlini-hattyúnyak" és a különböző nagyságú „tányérvasak" használatosak. Ezeken kívül azután még a legkülönbözőbb kivitelű tőröket, csapdákat használhatjuk.

A csapdaállítással a ragadozó élve történő „befogása" vagy megsemmisítése a célunk, de semmiképpen sem a kínzása. Ezért naponta ellenőrizzük a csapdáinkat, hogy a belekerült, de esetleg még élő kártevőt minél hamarabb megválthassuk a kínlódástól. A csapdák helyének kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy ember, vagy haszonállat ne kerülhessen bele.

Csapdázásunk eredménytelen marad, ha a ragadozó a csapdán megérzi az emberszagot. Csapdáink áruló szagát tehát ügy kell közömbösítenünk, hogy a ragadozóknak ez megfeleljen. Tehát romlott, bűzös húsfélékkel dörzsöljük be.

A tányérvas

tanyervas.png

a legkülönbözőbb nagyságokban készülő biztosan fogó csapda, mert rendszerint a rálépésnél fogja meg a gyanútlan állat lábát. Az erdő elhagyott csendes részén készítsünk állandó dögteret, ahová a róka, kóbor kutya stb. odaszokik és kezdjük meg a csapóvasak kirakását. Ismerjük meg a ragadozók szokott váltóját és ott kaparjunk a földbe egy akkora vájatot, hogy abba a szétnyitott, megfeszített, de még lebiztosított tányérvas pontosan elférjen. Szagtalanítás után a biztosított csapóvasat és láncát elhelyezzük és befedjük egészen vékony gallyacskákkal. száraz levelekkel és beszórjuk finom homokkal, vagy apró földdel. Ezután óvatosan fordítsuk el a biztosító csapot simítsuk el a biztosító csap helyét is.




A "berlini hattyúnyak"

nagyobb és erősebb a tányérvasnál, de hatásosabb, mert legtöbbször a ragadozó nyakát, fejét fogja meg és kínzás nélkül öli meg. A hattyúnyak elhúzó szerkezete rendszerint egy vékony fonalszál, mely kintmarad a föld felett és a csalétekből lakmározó ragadozót a hattyúnyak két óriási karja magasan a föld felett elfogja.

Lukcsapda

lyukcsapda.png

különösen a hörcsög és ürge fogására alkalmas. A „lakott" lyukakba helyezzük a .feszítő karikával fogósra állított vasat, melynek két szétfeszített fogókarja belekerül a lyukba. Amint az ürge, vagy- a hörcsög lyukából ki akar bújni, azt elzárva találja, de a karika nyílásán kilát és megkísérli a karikát elkaparni. Az helyéből kimozdul, a két fogókar összecsapódik és összeroppantja a kártékony kis állatot.






A héjjafogó

legcélszerűbb akácfából készíteni és ugyancsak erős ducra szerelni. A ketrec oldalai horganyozott vékony sodronyból készített 3-4 cm lyukbőségű sodronyhálóból legyenek. A felsőléceken végig mintegy 2 cm magasságban két 8 mm átmérőjű vasrúd fut végig. E vasrudak tulajdonképpen sínek, melyeken egy keresztrúd két végére erősített karikákon mozgatható végig. A ketrec alsó rekeszébe fehér galambot helyezünk. A galambot baj nem érheti, mert az a kettérekesztő vízszintes sodronyháló alatti részben van. A mozgó háló mozgó rúdját a síneken hátrahúzzuk. Erre a rúdra egy hosszú zsinórt kötünk és azt egy kis csigán, át kővel nehezítjük meg. A kíoldó készüléket egy ágdarabbal kötjük össze. Ha a héja meg akarja fogni a galambot, he kell mennie a nyitott felsőrészbe. Ott ráül a galyra, de ebben a pillanatban már le is nyomja a kioldó készüléket a nehéz kő, a csigán keresztül behúzza a síneken könnyen mozgó hálót és a héját megfogja.

A héjjakosár

egy kb. 3-4 méter magas dacon helyezendő el éspedig rendszerint alacsonyabb fiatalosok vad állóhelyei közelében, úgyhogy azt a héja messziről láthassa. A héjakosarat sodronyfonatból, vagy fából készítjük. A sodronyfonat kosárba világos galambot teszünk, a kosár tetejére pedig egy nagy átmérőjű karokkal ellátott tányérvasat, melynek tányérját egy faágdarabbal helyettesítsük. A fogókarokat zsineghálóval kell befonni.

Ládacsapda, vagy csapóláda

hejjakosar.png

felépítése azonos a kutyafogóval, de oldalai nem sodronyfonatból, hanem egyszerű deszkákból vannak. Hossza kb. 1 m, szélessége 60 cm, magassága 50 cm. Csalétket rendszerint nem teszünk a csapóládába, csak egy belső dobogót, amely a lehúzószerkezettel van összekötve ez ismét a két végen lévő csapóajtókkal. A ládacsapdát beépítjük a cserkészútba és mindkét végén tölcséralakba, gallyakból fonott sövénnyel látjuk el. Ezek a sövényfonadékok lehetőleg magasabbak legyenek, mint a láda, hogy a kisepert cserkészúton haladó ragadozót bevezessék, belekényszerítsék a ládacsapdába.







Kutyafogók, ládacsapdák

kutyafogo.png

A kutyafogó egy legalább 2 m hosszú, 1 m széles és 1 m magas, legalább 3 mm vastag drótfonatból ' álló ketrec, melynek egyik végén síneken mozgó nehéz csapóajtó van. Fontos, hogy a kutyafogó alja erős sodronyhálóból legyen,- mert ellenkező esetben a kutya kikaparja magát. Minél nagyobb a kutyafogó, annál hatásosabb. A kutyafogó közepén egy elhullott nyulat akasztunk fel csaléteknek, a nyúl alá egy deszkadobogót illesztünk a földre, melyre a kutyának rá kell állnia, ha le akarja rántani a nyulat. A dobogót vékony sodronykötéllel csigaszerkezeten át kötjük össze a lehúzópecekkel, ezt Ismét csigaszerkezeten át a nyúllal (vagy egyéb csalétekkel) és a csapóajtóval. A csapóajtót nagy súllyal kell megnehezítenünk.








MÉRGEZÉS

A szárnyas kártevők tavaszi irtásának leghatékonyabb módja a foszforszörpös tojással való mérgezés. Mérgezésre, illetve a méreg vásárlására a terület szerint illetékes járási rendőrkapitányságtól kérünk engedélyt. A mérgezés megkezdése előtt legalább öt nappal értesítsük a területileg illetékes Tanácsot, melyek ezt az értesítéstől számított három napon belül kihirdetik.

Tílos a mérgezés a mérgezés! időszak alatt művelés latt álló vagy legeltetésre használt területrészeken. Tilos a mérgezés a sertésjárta helyeken.

Tilos a mérgezés a járt, illetve közlekedési utaktól 100 éteren belül lévő területrészeken.

A mérgezéssel megbízott személy a mérgezés ideje alatt teles gondosan ellenőrizni a mérgezési helyeket és köréküket.

A mérgezéssel megbízott személy köteles a talált, elpusztult kártevők hiánytalan felszedésére és azonnali megsemmisítésükre. (Legbíztonságosabb mód a tetemek elégetése.)

A mérgezéssel megbízott személy a mérgezési idő végeztével köteles a helyszínen maradt méreganyag, illetve méregfalatok hiánytalan felszedésére és megsemmisítésükre. (Ugyancsak az elégetés a legcélszerűbb.)

A mérgezés befejezését be kell jelenteni a helyi tanácsnak. Egy darab eredeti csomagolású foszforszörpös üveg tartalma kb. 1000 kh. bemérgezésére alkalmas. A mérgezés  helyére vonatkozóan mindég szárnyas ragadozóink kedvenc tartózkodási helyei az irányadók. A mérgezett tojásokat úgy helyezzük el, hogy a ragadozók hamarosan észrevegyék. Gondoskodjunk megfelelő mennyiségű üres tojáshéjról és jóelőre készítsük el a műfészkeket, melyekbe majd a méreggel töltött tojáshéjakat elhelyezzük. A fészkek létesítésére legalkalmasabbak a ragadozó madárjárta helyeken lévő őszi vetések, kaszálók, rétek, melyekbe egymástól 20-30 lépés távolságra készítjük el a fészkeket. Mintegy két ököl nagyságú enyhén hajló oldalú mélyedést formálunk, amit fűvel, törekkel, vagy polyvával 1 cm vastagon kibélelünk. 30-50 cm hosszú fapálcikát szúrjunk le, hogy a fészekre könnyen rátalálhassunk, mert ez igen fontos ellenőrzés szempontjából.

A tojáshéjakat úgy mérgezzük be, hogy megfelelő edényben 4 liter vért 8 liter vízzel összekeverünk : a foszforszörpöt jól felrázzuk és hozzáöntjük a keverékhez, majd 3-5 liter tengeri, rozs, vagy árpadara hozzákeverésével sűrűbbé tesszük. Az Igy elkészített masszából minden tojáshéjba egy evőkanálnyit adagolunk, majd a héjak nyílását fehér ragasztó anyaggal letapasztjuk. (A tojáshéjak lehetőleg kevéssé sérültek legyenek, a tojás tartalmát a tompább vég kibontásával használjuk fel.)

A méreg elkészítését és a héjak töltését mindég nyilt, szellős helyen végezzük és a felszálló foszforgőzt ne lélegezzük be, mert rosszullétet okozhat A kiürített foszforszörpös üveget semmisítsük meg, a töltésre használt kanalat pedig jól forrázzuk le és súroljuk el.

A bemérgezett tojáshéjakat a mérgezési helyeken hármasával helyezzük el a fészkekben oly módon, hogy a beragasztott tompa végükön nyugodjanak és hegyes végük felfelé álljon. A kihelyezésre a késő délutáni órák a legalkalmasabbak, mert ilyenkor már hasznos szárnyasvadunk nem nagyon mozog. Különösen fácános részeken fordítsunk erre figyelmet, mert a bogarászó fácánkakas könnyen belekóstol a mérgezett csaliba, ami biztos pusztulását okozza.

A napnyugta táján kirakott tojásoknak a másnap hajnalban éhesen érkező szárnyas ragadozók mohón nekiesnek, úgyhogy napi ellenőrzésünk során már akkor jelentős számú tetemet találunk. Ellenőrzésünket nagy körültekintéssel végezzük, mert szárnyas ragadozóink a méreg felvétele után nem mindég maradnak azonnal helyben, hanem csak órák mulya pusztulnak el. Az ellenőrzést a mérgezés helyének környékére is ki kell terjesztenünk. Látogassunk el szárnyas ragadozóink Ismert „hálófáihoz" is, mert esetleg még ezek alatt is találunk tetemeket. Szükséges pontosan feljegyeznünk magunknak a mérgezési helyeket és az 'elhelyezett fészkek számát, melyekre nézve a leszúrt pálcikák is útmutatással szolgálnak. A naponként összeszedett ,tetemeket mély gödörbe ássuk le, de legcélszerűbb az elégetésük. A mérgezett csalikat 2-3 napig hagyjuk kint, majd a megmaradt tojáshéjakat, Illetve maradványaikat gondosan szedjük össze és ugyancsak jó mélyen ássuk le, vagy égessük el.

Szőrmés ragadozóink mérgezésénél csalifalatokat használjunk. A sztrichnines mérgezéshez a legalkalmasabb a lőtt verebek, esetleg a ragadozók által kedvelt dög, romlott belsőség. vagy hús- és bőrnélküli tepertőből készült massza felhasználása. A lőtt veréb hasát felnyitjuk, beleit óvatosan kivesszük, a hasüregbe betesszük a kapszulát, majd a beleket újra visszahelyezve, a vágott rést bevarrjuk. A csaléteknek használt dögbe, romlott húsba mélyen behelyezzük a mérget tartalmazó kapszulát, hogy a sztrychnin minél tökéletesebben bemérgezze a csalifalatot. Ugyanis a sztrychnin burkolata, vagyis maga a kapszula olyan anyagból készül, mely a csalétekbe helyezve rövid idő mulva felszívódik és ekkor a szétömlő sztrychnin annál tökéletesebben mérgezi be a csalit, minél mélyebbre helyeztük cl. Ha a már említett húsból és töpörtyűből összedarált masszát használjuk csalikészítésre, Úgy tépjünk abból galuska nagyságú darabokat, formáljuk gömbölyűre, majd készítsünk belőle pár milliméter vastagságú pogácsákat. Az előzetesen vízbemártott kapszulát a pogácsa közepére helyezzük, annak szélcít a kapszula körül felhajtjuk, majd az egészet gombócalakúra formáljuk és ezzel kész a csallfalat. Célszerű, ha az Igy elkészített gombócokat egy ideig olyan bádogdobozban tartjuk, aminek belsejét előzőleg romlott, büdös hússal kentünk he, úgy hogy a szag jól átitassa a gombócot.

A csalifalatokat szőrmés ragadozóink váltóin, kedvenc tartózkodási helyein, erdők mélyén, sűrűségek tisztásain, völgyekben, erek partján helyezzük ki. A téli mérgezést a hó leestével végezzük. Ugyanúgy jegyezzük fel, hogy hová mennyi méregfalatot tettünk ki, mint a szárnyas ragadozóknál.

A mérgezett ragadozók bőrét azonnal nyúzzuk le s tetemét haladéktalanul égessük el.

Mérgezési munkánk minden mozzanatánál tartsuk szem előtt, hogy igen erős; halálos méreggel dolgozunk, mely nemcsak a ragadozóra, de emberre és haszonállatra egyaránt végzetessé válhat, ha eltérünk az előírástól, vagy megfeledkezünk a legmesszebbmenő óvatosságról A méreganyag és méregfalatok elkészítésénél vigyázzunk nagyon, hogy óvatlanul, észrevétlenül egy csipetnyi foszforszörpös pépdarabka, vagy egyetlen sztrychnines kapszula se veszhessen el, vagy maradjon felügyeletünk nélkül.

 

© 2000 - 2005, ozy.hu