Valamit vagy valakit lefényképezek szembe-, vagy közel szembefényben, de néha még ez se kell, csak hogy fényb?l rengeteg legyen. Ilyenkor olyan hatás jön létre, mintha a fény belemarna a tárgyba/modellbe. Ha nem vagyok érthet?, szívesen felrakok egy ilyen képet, hogy lehessen elemezni. Ehhez hasonló jelenség, hogyha pl. egy gyertyát lefotózok, akkor a képen a gyertya vonalában egy fénycsík, vagy pl. egy kék csík jön létre a kép teljes magasságában. Mit?l vannak ezek, és mit lehet tenni ellenük? 11
/gusthy1/

Fényforrás effektus: Ha fényforrások kerülnek a képre, azok az egyes pixeleket olyannyira telíthetik, hogy a kiolvasás irányába lépegető képpontokat is megváltoztatják. Egyébként ritkán fordul elő a kész képen, bár a keresőképen gyakran látjuk. 11
/ggeri/

Készítsük el nyugodtan a képet és utána ellenőrizzük azt ilyen szempontól is (mármint, hogy nem csak az LCD csapott-e be - a szerk.) Így szól a bölcsesség... Gondolom neked megmarad a képen is a csík, de orvosságot nem ajánl sajnos az író. :(11
/ggeri/

Nagyon nagyvonalúan, de remélem érthetően a következőről van szó. A CCD felületén van egy valós fizikai és egy virtuális rács. Az előbbi szigetelők sorozata (oszlopok), a virtuális pedig töltések által létrehozott ún. potenciálgödrök sorozata, amely az oszlopokban helyezkedik el (sorok). Az egyes oszlopok között szigetelő réteg van, míg a sorok egyes elemei között csak elektromos tér képez ideiglenes határokat. Az elv nem bonyolult, de illusztrációs támogatást igényel. (Lehet, szóljatok!)
A CCD a képet úgy rögzíti, hogy a felületére becsapódó fotonok által felszabadított elektronokat a potenciálgödrökbe összegyűjti, majd ezeket a csomagokat a potenciálgödrök alatti töltések váltogatásával szépen sorban kiolvassa. Egy-egy potenciálgödör befogadóképessége véges, egy adott mennyiségű elektronnál többet nem képes befogadni. Ekkor lép fel az ún. blooming, vagyis a túlcsordulás jelensége. Jellemzően a sorok között csordogálnak ide-oda az elektronok, ritkán az is előfordul hogy nagyon erős megvilágítás esetén oszlopok közötti túlcsordulás is megesik.
A blooming ellen -- minő meglepő -- az anti-blooming eljárással lehet védekezni. Ez is fizikai megoldás, méghozzá egy nagyon finom, elektromosan vezető rácshálózat a CCD felülete fölött, amely a túlcsordult elektronokat elvezeti a CCD felületéről, így megakadályozva, hogy azok a szomszédos sorokba vagy oszlopokba csurogjanak át. Mivel a technológia sajnos nem tökéletes, néhány elektron hajlamos erről a rácsról a szomszédos cellákba visszahullani, amelyekben így nem kívánt információ (zaj) jelenik meg.
Védekezni nem lehet ellene. A gyengébb minőségű érzékelő lapkák (pl. webkamerák) még antiblooming réteggel sem rendelkeznek, de a korszerűbbek (gyakorlatilag majdnem az összes most kapható neves digitális fényképezőgép már nagyjából képes kezelni ezt a problémát.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy az antibloomingnak is van felső határa, tehát bármekkora túlvilágítás nem tudnak tolerálni.
Ez a tudományos magyarázat. Van egy kevésbé jellemző, inkább műszaki/minőségi ok is, nevezetesen a CCD lapkák felületén lévő védő műanyag/üveg réteg, illetve a színrács, amely tökéletlensége folytán képes a fényt nem kívánt mértékben (belső reflexiók) eredeti irányától eltéríteni, így szellemképet, a fényes részek szétfolyását okozva.
/Prof/